Kisokos

 

Mi a baj az egyháztörvénnyel?

  • A törvény nem biztosítja minden ember egyenlő lelkiismereti és vallásszabadságának érvényesülését, mert a vallási tevékenység definiálásával bizonyos egyházakat, lelkiismereti alapon szerveződő közösségeket kizár az egyházi jogállás megszerzésének lehetőségéből.
  • Nem biztosítja a jogegyenlőséget, amennyiben alacsonyabb és magasabb rendű egyházak között tesz különbséget (vallási tevékenységet végző egyesület és bevett egyház)
  • Nem biztosítja az állam semlegességét és az állam és az egyház elválasztását, mert a bevett egyházakkal stratégiai megállapodásokat köthet, átláthatatlan módon finanszírozhatja őket, széleskörű adómentességekben részesítheti őket, lehetővé teszi számukra a hitoktatást a közoktatásban. Más vallások gyakorlói nem élhetnek ugyanezekkel a jogokkal.
  • Jelenleg kizárólag az országgyűlés önkényén múlik, hogy kikből lesz kivételezett egyház, kikből pedig jogfosztott vallási közösség
  • A törvény nem csak új egyházakat zár el kiváltságoktól: a hatályba lépésekor már létező egyházak százait fosztotta meg elismert és törvényes jogállásuktól.
  • A törvény nincs összhangban Magyarország alkotmányos, jogkiterjesztő hagyományaival, hanem visszalép egy 19. századi felfogáshoz.
  • A törvény nem felel meg az Emberi Jogok Európai Egyezményének, sem a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatának.

Mit mond az egyháztörvényről az Emberi Jogok Európai Bírósága?

A Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az egyháztörvény a következőkkel sértette az Európai Emberi Jogi Egyezmény által garantált egyesülési szabadságot (11. cikk) a lelkiismereti szabadsággal (9. cikk) összefüggésben:
  • azzal, hogy a vallási közösségeket teljes mértékben megfosztották egyházi státuszuktól kevésbé szigorú intézkedések igénybevétele helyett,
  • azzal, hogy egy politika által befolyásolt újra nyilvántartásba vételi eljárást vezettek be, amelynek indokoltsága önmagában is kétségeket ébreszt,
  • és végül azáltal, hogy a kérelmezk a bevett egyházakhoz képest eltér bánásmódban részesültek, nemcsak az együttmködés terén, hanem a hitélet célját szolgáló juttatásokat illeten is, a hatóságok nem tettek eleget a semlegesség követelményének a kérelmez közösségek vonatkozásában.
Ezen számos elem összessége alapján a Bíróság megállapítja, hogy a vitatott intézkedés nem felelt meg a „nyomós társadalmi szükséglet” követelményének.

A törvényre a bizniszegyházak miatt van szükség, nem?

A „bizniszegyház” nem létező jogi kategória. A köznyelvben az egyházi státuszhoz kapcsolódó előjogokkal visszaélő egyházakat szokták így nevezni. A Legfőbb Ügyészség szerint 1990-től 2012-ig mindössze harminchárom egyházi jogi személy tevékenységével kapcsolatos beadvány érkezett az ügyészi szervekhez (ezek közül is a legtöbb egy konkrét szervezet működésével kapcsolatban). Mindössze öt esetben indított pert az ügyészség egyházak megszüntetése iránt, ebből kettő volt eredményes. Egy esetben merült fel annak gyanúja, hogy egy egyház nyerészkedési céllal, a magasabb állami normatíva lehívhatósága érdekében jött létre, de a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntették. Amíg tehát a visszaélések elleni küzdelem kifogástalan állami cél, az adatok fényében a „bizniszegyházak” vagy elenyésző számban léteztek, vagy pedig a hatóság nem küzdött a visszaélések feltárásáért a rendelkezésükre álló eszközökkel sem.

Mi az, hogy történelmi egyház, és mi az, hogy szekta?

Egyik sem jogi fogalom: van, akinek szemében a nagy történelmi hagyománnyal bíró, de kis egyházak is “szekták”, és van, akinek a szemében egy nem olyan rég alakult egyház is történelmi jelentőséggel bír. Akárhogy is: a kis és a nagy, a régi és az új egyházak ugyanolyan fontos szerepet tölthetnek be híveik életében.  1990 óta a magyar jog ezért minden vallási közösségnek egységesen az „egyház” intézményét biztosította – nem kötelező jelleggel – a vallásgyakorlás számára. Így az egyházak között – egészen 2012-ig – jogi különbség nem volt.

Vannak-e szekták Magyarországon, és kell-e félnünk tőlük?

A szektáktól - mint minden más csoportosulástól - csak akkor van okunk félni, ha jogaikat mások jogainak sérelmére gyakorolják. De attól még, hogy egy egyháznak kevés híve van, nem feltételezhetjük, hogy mások jogait sértené. Ezért félnünk sem kell tőlük. Egyetlen egyháznak vagy egyesületnek sincs joga ahhoz, hogy bárkit is akaratával ellentétes cselekedetekre kényszerítsen, az egyház, egyesület méretétől függetlenül. Törvényeink ez ellen is védenek.

Mi az, hogy „kisegyház”?

A „kisegyház” a közbeszédben igen elterjedt kategória, ám jogilag értelmezhetetlen. A vallást és az egyházat nem az teszi, hogy mekkora: hány híve vagy tagja van, mekkora az ismertsége, társadalmi beágyazottsága, vagy hogy milyen hosszú ideje létezik. Az egyház a lelkiismereti szabadság együttes, másokkal közös gyakorlásának intézményes kerete, aminek jogi elismerését az államnak egyforma feltételek mellett kell biztosítania minden lelkiismereti alapon szerveződő közösség számára.

Miért ne preferálhatná a magyar állam a „történelmi” egyházakat?

A hívek életében egy nemrégiben alapított egyház éppolyan fontos szerepet tölthet be, mint egy nagy múltú egyház. Ezért az az állam, amelyik komolyan veszi polgárai egyenlő lelkiismereti szabadságát, nem biztosíthat a nagy történeti múltú egyházaknak kivételezett jogállást, hitéletüket más egyházaknál jobban nem támogathatja, közcélú feladataik ellátásához nem biztosíthat plusz forrásokat pusztán azon az alapon, hogy „történelmiek”.

A “történelmi” egyházakat egyformán kell kezelni a friss alapítású egyházakkal?

Az állam az egyházak történelmi jellegét más módon tiszteletben tartja. Például a műemléki jellegű ingatlanok – temetők, régi templomok – fenntartásához hozzájárulhat. Az ilyen támogatások nem egyházak között tesznek különséget, hanem egyszerűen a műemlékeket védik. A társadalmilag beágyazottabb vallási közösségek pedig értelemszerűen nagyobb mértékben járulhatnak hozzá közfeladatok ellátásához, közcélú tevékenységek végzéséhez is: számos egyház oktat, oszt ételt, lát el betegeket, segíti a nincstelen, kiszolgáltatott menekülteket stb. Minél több ilyen tevékenységet végez egy egyház, annál több támogatásra jogosult közfeladatainak ellátásában.

A vallásszabadság csak a vallásos emberek joga?

Nem. A vallásszabadság csak egyik eleme a jóval szélesebb hatókörű lelkiismereti szabadságnak. Ez a szabadság mindenkit megillet, és azt jelenti, hogy az emberek szabadon megválaszthatják, alakíthatják, megvallhatják világnézetüket. A vallásos emberek tehát szabadon lehetnek vallásosak, az ateisták pedig szabadon lehetnek ateisták.

Miért ne lehetne hittant tanítani az iskolákban?

Lehet, de csak fakultatív jelleggel, csak kérésre, és csak akkor, ha az adott egyház finanszírozza a hitoktatót és az iskola csak a termet biztosítja, és csak akkor, ha sem a részvétel, sem a távolmaradás miatt egyetlen gyereket sem ér semmilyen hátrány. A jelenlegi, kötelezően választandó erkölcstan vagy hittan e követelmény egyikének sem felel meg. Bővebben a témáról itt olvashat

Mi az, hogy semlegesség?

A semlegesség kizárólag az állammal és az állam nevében eljárókkal szembeni követelmény: azt jelenti, hogy az állam nem köteleződhet el semmilyen világnézet vagy ideológia mellett vagy ellen. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a közhatalmi szervek és az állami költségvetésből fenntartott intézmények nem kivételezhetnek egyetlen egyházzal sem, és egyetlen egyház híveivel sem. Az állam akkor tud semleges lenni a különböző világnézetek között, ha nem fonódik össze egyik vagy másik egyházzal: a semlegesség megköveteli tehát az állam és az egyház elválasztását. A semlegesség ugyanakkor nem közömbösség vagy értékrelativizmus: a semleges állam az egyenlőség és diszkriminációmentesség, a lelkiismereti szabadság és az autonómia tiszteletének talaján áll. Sőt: épp ezek az értékek követelik meg, hogy az állam tiszteletben tartsa az emberek, egyházak vilgánézeti sokszínűségét.

Elvárható-e egyáltalán bárkitől is, hogy semleges legyen?

A semlegességet senki nem várja el a magánszemélyektől: a demokratikus társadalmak polgárai többek között arról ismerszenek meg, hogy saját világképpel, saját lelkiismereti meggyőződéssel rendelkeznek. A demokraták ugyanakkor még azoktól sem várják meggyőződéseik feladását, akiknek a nézeteit értelmetlennek vagy értéktelennek tartják: legfeljebb meggyőzni igyekeznek őket. Ha ez nem megy, akkor tolerálják az övéktől eltérő nézeteket.

Mit mond az egyháztörvényről az Alkotmánybíróság?

A Velencei Bizottság véleménye: