12 pont az egyházügyi szabályozásról

1.
A lelkiismereti meggyőződés kialakítása, az abban való osztozás másokkal, és annak másokkal együtt történő megélése különböző változatos formákban, minden ember legszemélyesebb ügye – legyen ez a meggyőződés vallási vagy világi jellegű. Az ilyen közösségek létrehozása és virágzása minden szabad és erős társadalom számára létfontosságú.

2.
A lelkiismereti alapon szerveződő közösségek autonómiáját az államnak tiszteletben kell tartania. Az állam nem foglalhat állást hitbéli igazságok kérdésében, így nem mondhatja meg, mi a vallás és mi nem tekinthető vallási tevékenységnek, és nem azonosítja magát egyetlen egyház tanításával sem. Az állam a lelkiismereti meggyőződések tartalmát nem, csak az őszinteségét vizsgálhatja.

3.
Az egyházalapítás tekintetében az államnak el kell fogadnia a közösség önértelmezését, és lehetővé kell tennie az annak megfelelő szereveti keretek kialakítását, függetlenül a hívők vagy támogatók számától vagy a működés hosszától.

4.
Az egyházi szervezeti keret elismerése méltányos adminisztratív eljárás és bírósági jogorvoslat biztosítását követeli meg.

5.
A vallásról és az egyházról az állam csak olyan keretszabályokat alkothat, amelyek minden vallásra vagy egyházra egyaránt alkalmazhatók. A vallásszabadságnak csak olyan korlátai lehetnek, amelyek mindenkire, illetve bármely más lelkiismereti késztetésből fakadó cselekvésre is vonatkoznak: amelyek mások jogait és szabadságát, illetve az alkotmányos értékeket védik.

6.
A lelkiismereti alapon szerveződő közösségeket az államnak egyenlően kell kezelnie, azonos jogállást kell számukra biztosítania: nem különböztetheti meg sem a „kisegyházakat”, sem a „történelmi” egyházakat.
7.
Az állam egyetlen egyházzal, sem több egyházzal nem kapcsolódhat össze intézményesen. Az állam nem avatkozhat bele az egyházak belső ügyeibe, és nem biztosíthat előnyöket egyetlen egyháznak sem ahhoz, hogy az a belső ügyeit hatékonyabban intézhesse. Az állam csak a működés törvényességét ellenőrizheti.

8.
Az államnak biztosítania kell azon polgárok lelkiismereti szabadságát és önrendelkezését, akik nem elkötelezettek valamely vallás iránt. Az állam ezért nem engedheti meg, hogy bárki, lelkiismereti vagy vallási okokra hivatkozva megsértse mások egyenlő alapvető jogait és szabadságát.

9.
Az egyházak hitéleti tevékenységét az állam nem finanszírozhatja. Az egyházak közcélú, közhasznú tevékenységét csak ugyanolyan feltételek mellett finanszírozhatja, mint bármely más szervezet közcélú, közhasznú tevékenységét. A visszaélések kiszűrésének ez a leghatékonyabb módja.

10.
Az államnak biztosítania kell, hogy senki, illetve senkinek a gyereke akarata ellenére ne legyen kitéve indoktrinációnak, ne kényszerüljön olyan világnézet elfogadására, amely ellentétes az ő vagy szülei meggyőződéseivel. Mindenki számára alacsony költséggel elérhetőnek kell lennie állami iskolának.

11.
A közoktatásban csak olyan világnézet vagy erkölcstan oktatható, ami nem elkötelezett egyetlen vallás iránt sem, és összhangban van a lelkiismereti szabadság, a tolerancia, és a demokratikus vita értékeivel.

12.
A magyar egyházügyi jogalkotás évszázados hagyománya a jogok egyenlő kiterjesztése irányába mutat. E hagyomány megtörésének nincs ésszerű indoka.